Jékely Zoltán: Tavasz-hívó

Ha szereted a tavaszi füvet,
finom cipellőd kerülgesse szépen;
ne taposs rá a hegyről lejövet,
őrizzen meg bennünket jóemlékben.

A kerítés tövében kis virág
- neked adom; az idén ez az első;
s az utolsót is neked nyújtom át,
ha majd az ideje annak is eljő.

Az erdőszéli fák között kopog
s tavasz-hívót rikolt a tarka-harkály;
alattunk száraz ág s levél ropog,
éhes tavaszi tűznek jó takarmány.

Ott fenn a réteken még szerteszét
a napnak ellenálló hódarabkák,
mintha vetkőző szórta volna szét
mindenféle ruhadarabját.

Hallod, hogy kántál a rigó!
A hegyekben most bújnak ki a medvék,
s a park Flórája - válla, mint a hó -
nyírfák között épp emelinti leplét.

József Attila: Március

A föld alól a gyors csirák
kidugják fejüket,
a fák, mint boltos áruját,
kirakják a rügyet,
kamaszok arcán pattanás,
férfiajkon a csók,
mind egy repeső kapkodás
a szoknyák lobogók,
s már itt és ott fölhangzanak,
elűzve kínt, fagyot,
a szívbe húzódott szavak,
eszmék és kardalok.

Szabó Lőrinc: Tavasz elé

Dárdáit már rázza valahol a nap.
Hallod az arany fanfárokat?
Itt az ünnepe a ragyogásnak,
a fényben szinte kigyulnak a házak:

kigyúlok én is a fény előtt
s ahogy a zöldülő mezők
visszaverik és üldözik
a tél fehér seregeit,

úgy ébredek a magam erejére,
úgy tölt be a március melege, vére,
úgy járom a várost ittasan
s szivemben a nap arany arca van.

Óh, harsonás fény, győzelem!
Rugókon táncol az utca velem:
szállok: sugárkezek emelnek
fölébe házaknak, hegyeknek:

szállok, föl, óriás, torony,
s az égbe szétharangozom:
Erő, megváltás, remény és vigasz,
jövel, szentlélek uristen, tavasz!

Szécsi Margit: Március

Téli szellők fújjatok csak
játszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napon.

Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág,
Szebb a somfa gyenge szirma
mint a szürke jégvirág.

Március van, március van,
ember s állat érzi már.
Dong a kaptár, szárnyat rezget
százezernyi kismadár.
Jó volna a nagykabátot,
félredobni, s könnyeden
játszadozni, s birkózni a
városvégi zöld gyepen.

Jó volna már munkálkodni,
arra vár a kert, mező.
Szép reményhez, szorgalomhoz
kell a fény, a jó idő.

Pacsirtának kék magasság,
vetőmagnak tiszta föld,
Jöjj el tavasz, földről-égről
már a telet eltöröld!

Kaffka Margit: Rügyek

Jöjj, nézd kicsikém!
Télies, szürke gallyak hegyén
Bársonyos, hűs pici rügybe zárva
Szunnyad a vén bokor ifjú ága,
Száz színes, illatos, dús virága, -
Itt benn vár, - pihen.
- Úgye, csoda ez, kicsinyem?

Halld, halld, a madár!
Fészket rak, hogyha párra talál.
- És őrzik, etetik, féltik, ójják,
A pici eleven sok fiókát
- Mind fura, nagyétű, hangos jószág,
S lassan - nagyranő.
- Fiam! Tietek a jövő!

Beh kék a szemed,
Amikor fénylőn visszanevet!
Kis ember, fiókám, szívem, vérem!
Virágom, levelem, - reménységem!
Minden árny, minden lomb téged védjen!
Élj dús tavaszt!
Áldott a dalod, az útad!

Weöres Sándor: Tavaszköszöntő

Sándor napján megszakad a tél,
József napján megszűnik a szél,
zsákban Benedek
hoz majd meleget,
nincs több fázás, boldog, aki él.
Már közhírré szétdoboltatik:
minden kislány férjhez adatik,
szőkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák és a maradék.

Osváth Erzsébet: Itt a tavasz!

Kidugtam a fejemet,

hát mit láttam, gyerekek!

Erre szaladt Télapó,

a hátán hótakaró.

Megörültem, de meg ám!

Hívtam Szellő paripám,

ráültettem a Napot,

s hipp-hopp, hipp-hopp, itt vagyok!

Biztosan már tudjátok,

ki toppant be hozzátok.

Ismeritek zöld ruhám?

Tavasz jön a Tél után.

Szabó Lőrinc: Tavasz

Mi az?- kérdezte Vén Rigó.

Tavasz!- felelt a Nap.

Megjött?- kérdezte Vén Rigó.

Meg ám!- felelt a Nap.

Szeretsz?- kérdezte Vén Rigó.

Szeretlek!- szólt a nap.

Akkor hát szép lesz a világ?

Még szebb és boldogabb!

Székely Dezső: Tavaszváró

Ibolyalevélen

bogárka- könnyek.

Nehéz a sírás,

nevetni könnyebb.

Derül az ég is,

örül a napnak.

Gyere szép tavasz,

ölbekaplak!

 

Osváth Erzsébet: Nyújtózik a hóvirág

Nap kergeti a telet.

Hancúroznak friss szelek.

Nyelvecskéjével a fű

tavaszt kóstol:

-jóízű!

Bimbót bont a barka már.

A hóvirág? Ő sem vár.

Hosszú volt a tél nagyon.

Jót nyújtózik a napon.

Osváth Erzsébet: Pattan a rügy

Tavaszt rikkant a rigó,

itt van már a gólya.

Pattan a sok rügy a fán

mintegy varázsszóra.

Eltünt a hó, és a föld

nagyvidáman ébred.

Bimbót bont az ibolya,

híre sincs a télnek.

Oldal: Tavaszi versek
Magyardecse tortenete, kozmondasok,viccek,locsolo versek es meg sokminden - © 2008 - 2024 - magyardecse.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat