Reményik Sándor: Mi mindig búcsúzunk

Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,

A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindig búcsúzunk.

Jobbágy Károly: Búcsúzó

Búcsúzunk attól,aki minket
éveken át a jóra intett,
tanított -s védett,hogyha kellett;
így cseperedtünk szíve mellett.

Mennyi apró és nagy viharban
vitt minket féltve,szinte karban;
lelkünket mentve,fedve sokszor
óvott jövendő záporoktól.

Volt otthonunk és legtöbbünknek
anyánk,apánk -ki kísért minket;
de amit ők nem tudtak adni,
azt kaptuk itt nyolc év alatt mi.

Apró gyermekként még remegve
léptünk ebbe az épületbe,
s most úgy megyünk el,hogy az élet
titokból -tiszta törvénnyé lett.

Bárhová nézünk,most már minden
úgy villan vissza szemeinkben,
ahogy hosszú pár éves múltunk
alatt azt itten megtanultuk.

Feledheti anyját a gyermek?
- Álmában új életre kelnek,
s öreg korban is fényben állnak
gesztusai elmúlt szavának.

Épp így mi is már mindenképpen
magunkba zárva,rejtve,szépen
visszük azokat,kik szeretnek,
s emlékét derűs reggeleknek.

S pajzsként emeljük,hogyha zordul
kínoknak kardja ránk csikordul,
mert az a pajzsunk,az a vértünk,
mit itt tanultunk,s végigéltünk.

Ballagás

Az életed egy új fordulatot vesz,
Egy régi ajtó zárul be előtted.
De ne félj, hiszen ez nem a vég,
Hanem egy kezdet, egy új, ismeretlen kép.

Soha ne felejtsd el, kik téged szeretnek,
Soha ne fordíts hátat az embereknek.
Szeresd a szépet, keresd a jót,
Ha szükséged van rám, én mindig itt vagyok.

Tudni akarod, hogy mit gondolok?
Rendben, neked elmondhatom.
Új diákok, tanárok és új iskola,
Sok minden változik, de te maradj önmagad.

Ha megfogadod a tanácsom,
Semmi baj nem érhet a világon.
De légy erős, kitartó és bátor,
Amilyenre szeretnéd, úgy formáld a világot!

Ballagás

Életem lépcsőfokát magam előtt lépem
Amit tettem, amit érzek, azokról van képem
Most, hogy itt vagyok, bár sokat tettem érte
Ami eddig volt, az is már megérte

Ünnepelni jöttem, de nem egyedül vagyok
Ha rátok nézek, látom, hogy szemetek ragyog
Itt van sok emlék, a rosszak és jók
Van szabad élet, és vannak béklyók

Köszönök mindent, hogy veletek lehettem
Minden jót, mit tettem, veletek tehettem
És volt valaki, aki összetartott minket
Ha rágondolok, nem kérek semmiféle sminket

Az az egy férfi, ki mindenkor velünk volt
És hogy mikor mit tegyünk, csakis nekünk szólt
Most, hogy itt van a búcsú szomorú órája
Nagybetűs életünk előkészítő tanára

És ha az élet később mégis megró
Legyen ez számunkra örökös retró
Visszahozni a múltat, ez örök álom
Ami rossz volt, ami jó volt, sohase bánom

Ballagásodra

Érzem, most búcsúzni kell.
Nincs mit tenni, menni kell.
Hagyd a könnyet, elő a mosolyt,
Béke, nyugalom sose honolt.

Sok az emlék, jó és rossz,
Bár nem volt köztünk sok gonosz.
Akár boldog, akár nem,
Közös az összes emlékem.

Csak nem múlik ez a gombóc,
Mely torkomat kínozza,
Mégis jön a könny, mint folyó,
Kis csapatunk mítosza.

Ölelésed megnyugtat,
Régi jó barátom,
Nincsen nálad jobb barát,
Kerek e világon.

Hiányozni fogtok mind,
S elmúlt napjaink,
Leírni ezt a kínt,
Akár házi feladataink.

Emlékezzetek mindarra,
Mi együtt sikerült,
Ne gerjedjetek haragra,
Ha nem volt nagy sikerünk.

Remélem, ha kihajózunk
Az élet nagy vizére,
Egy-egy vihar össze hoz majd,
Pár nosztalgia-hétvégére.

Hamarosan elindulunk,
Mindannyian valamerre,
Majd egyszer elillanunk,
Mint egy tündérmesébe`.

De néha-néha, hébe-hóba,
Küldjetek majd képeslapot!
Húsvétra vagy Karácsonyra,
Csakhogy tartsuk a kapcsolatot.

Örülök hogy veletek
Nyolc csodás évet tölthettem,
Csak aztán jók legyetek!
Mert nincs több ötletem.

Utolsó percek, mint osztálytársak,
Utoljára nagy ölelés,
Jók voltatok, bajban társak,
Sosem volt hátunkban kés.

A búcsú fáj,
Tagadni kár,
Indulunk már,
Szelek szárnyán.

Ballagás

Eljött az idő,amire régóta vártunk,
amióta beléptünk az iskola ajtaján
csak erre a percre vártunk,
Számoltuk a hónapokat,a heteket,
kínzó napokat,a hosszú órákat,
a legvégsőbb rövid perceket.

Eljött a pillanat,és szabadok vagyunk!
De igazán senki sem boldog,
talán egy kicsit visszahúz a szívünk.
Lehet,hogy egymást már nem látjuk soha,
de végig kísérnek azok az emlékek
amit nekünk adott az iskola.

Csak nézzük egymást,és nem tudunk szólni,
Nem tudjuk elmondani,hogy jó volt veletek,
Hogy nagyon fogtok hiányozni,
Hogy jó lenne még egyszer,utoljára
együtt visszaülni az üres osztályba
csak egyetlen pillanatra.

Vagy egyszerűen nem mondjuk el,
Hogy az emlékeket,a tanárokat,a barátokat,
És egymást,soha nem feledjük el.
De valahol azt mindenki érzi,
Hogy az eltöltött hosszú éveket,
A szívünkben fogjuk őrizni.

Mégis fájdalmas az utolsó búcsú.
Nehezen,de elválunk egymástól.
Mindenki vidám,s egyben szomorú.
Talán,még egyszer visszatérünk,
De most hátat fordítva az iskolának,
Teli reményekkel végleg elmegyünk!

Ady Endre: Üzenet egykori iskolámba

Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek szabad mellű örömök
S pusztuljatok bilincses iskolák.

De elcsitult a jókedv-förgeteg
S helyére ült a döbbent némaság:
Köröttünk már az Élet csörtetett.

Óh, ifjui, szent megjózanodás,
Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,
Emléketek ma is milyen csodás.

Hős harc az Élet és megélni szép,
Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók
Ifjú vitézlők lengeteg szívét.

Ha élet zengi be az iskolát,
Az élet is derűs iskola lesz.
S szent frigyüket így folytatják tovább.

Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.

Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.

Június van s nagyon magam vagyok
S kisértenek élt éltem árnyai
S az elbocsátó iskola-padok.

S én, vén diák, szívem fölemelem
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.

Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.

A tanítás utolsó napján

Mi elmegyünk, a tanításnak vége,
vakációnk már, több nem lesz nekünk.
Elhagyjuk az iskolánk kapuját,
így fut majdan tovább a mi életünk.

Tovarobog, mint gyorsvonat az éjben,
mi csak sejtjük, milyen kinn a táj.
Megszerzett tudásunk poggyászként cipeljük,
nagy szükségünk lesz rá, mert haladni muszáj.

Mi búcsúzunk -, osztályunk küszöbét,
nem lépjük át, soha már talán.
És nem fogunk többé együtt lenni,
mint ifjú diákok, sok fiú s leány.

Emlékeink is halványodnak majdan,
mint ahogyan ablakra pára száll.
Az iskolánk kapuján kilépve,
megmarad mibennünk egy örök hiány.

A búcsú mindig veszteséget érzet,
elhagyjuk egymást, mint vonat állomást.
Gyertek tehát, vígadjunk utoljára,
igyunk meg hát, egy végső áldomást!

Poharaink emeljük jövőnkre,
és hogy ne feledjük egymást el soha!
Csillag, mely mutatja utunkat az éjben,
olyan lesz számunkra ez az iskola!

Szonett ballagóknak

Néktek ragyog ma, tiétek az ünnep,
a szó, a könny, a mosoly s a virág.
Körétek gyűlik szinte a világ,
s mi néktek adjuk búcsúzó szivünket.

Az életet, mely jutalmaz és büntet,
s melyben az ember örökké diák,
most jelképezi zöld májusi ág,
s halljuk: reménytől szívetek hogy lüktet.

Szép lassúsággal, búsan szól az ének,
föl-fölrepülne, leszáll, tétováz,
a sok kopott pad integet felétek,

tán könny is csordul, nem tudni okát.
Elsápadva a messzeségbe néztek,
s a szívetekben fölzeng, hogy: tovább!

Csanádi Imre: Búcsú az óvodától

Hej óvoda, óvó nénik, -
nem maradok tovább én itt!
Itt mi soká nem maradunk:
vár az iskolai padunk! 

Vége szakadt a szép nyárnak,
iskolában könyvek várnak!
Betűk hívnak útra kelni,
a világot megismerni. 

A nagy idő elérkezett:
búcsúznak a hatévesek,
Búcsúznak az óvodától,
mint fészkétől fecsketábor. 

Köszönjük a gondviselést,
gondviselést, felnevelést.
Elindulunk, nem időzünk,
de fészkünkre visszanézünk. 



Donászi Magda: Búcsú 

Búcsúzzunk jókedvvel!
Búcsúzzunk vidáman!
Egyszer találkozunk
Majd az iskolában. 

Addig arra kérem
Az új nagycsoportot:
Mackóra, babára
Viseljenek gondot. 

Vízipálmánk szomjas,
Nagyon sokat iszik.
A kaktusz keveset,
Kövirózsánk kicsit. 

Vigyázzatok könyvre,
Kisszékre, kiságyra!
Kedves új nagycsoport!
A viszontlátásra! 



Donászi Magda: Óvodától iskoláig 

Egyszer régen édesanyám
megfogta a kezemet,
kicsit féltem, amikor
az óvodába vezetett. 

Csodálkoztam: mennyi játék,
mennyi asztal, mennyi szék,
gyorsan múlt a legelső nap,
gyorsan futott el a hét. 

Négy év telt el. Négyszer láttuk
az óvoda ablakán,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán. 

Hanem közben úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Mesesarok helyett holnap
az iskola padja vár! 



Iványi Mária: Kicsik búcsúja 

Búcsúzik a kiscsoport is,
Nagyfiúk és lányok!
Játék közben mese közben
Gondolunk majd rátok. 

Ti se felejtsétek soha
Régi óvodátok!
S kukkantsatok be-be néha
Mikor erre jártok! 

Kedves vendég lesz itt mindig,
Peti, Palkó, Márta.
Addig is tanuljatok jól!
A viszont látásra! 



Iványi Mária: Nagycsoportosok búcsúztatása 

Nem jöttök már óvodába,
Iskolások lesztek,
játék helyett számokkal és
könyvvel ismerkedtek. 

Megtanultok betűt írni,
pocakos b-t, ó-t, á-t,
rajzoltok szép színes képet,
s hangjegyekből kottát. 

Azért mi sem búslakodunk,
itt a mackó, s labda.
Jövőre meg találkozunk
az iskolapadban. 



Bihari Klára: Válás az óvodától 

Most látom csak, milyen szép itt,
Színes képek hófalon.
Virág tarka cserepekben,
Játék földön, asztalon. 

Itt játszottam három évig,
Nőttem, s velem nőtt a szék,
A baba, a labda, az autó,
Tanultam verset, mesét. 

A csengőig ágaskodtam,
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom,
Te is megnősz kisöcsém!
Holnap már nem csengetek be,
Nem játszom az udvaron,
De három év örömével,
Megyek tovább utamon. 


Donkó László: Elsős leszek 

Kopogtat a vadgesztenye,
Vége van a nyárnak.
Anyu mondja: Ideje, hogy
Az isibe járjak! 

Kinőttem az ovit, igaz,
Nagy legényke lettem,
S a csengettyűs iskolába
Megyek szeptemberben. 

Elsős leszek, vár az osztály,
Számológép, tábla,
Eszes Péter, János vitéz
Hív az iskolába.

Aranyos tanító néni
Kézen fog, ne féljek,
Esztendőre a suliba
Várlak én is téged!

Tóth Juli:Óvodai búcsúzó

A kezünkben virágcsokor,

kis szívünkben szeretet.

Megköszönjük, azt a sok jót,

amit kaptunk tőletek.



Óvónéni, jaj de sokszor

Az öledbe vettél,

Vigasztaltál, mikor sírtam,
vagy velem nevettél.



Meseország száz csodáját
megmutattad szívesen,

Nevelgettél, tanítgattál,
türelemmel, kedvesen.



Véget ér, most mese, játék,
vár reánk az iskola!

Óvónéni, Dadusnéni,
nem feledünk el, soha!

Azért vagy itt, hogy mindent láss

Hogy érts a szó, olvasd az írást.

Azért vagy itt, hogy mindent megtanulj,

hogy az égbe szállj, nehogy a porba hullj."

(Ákos)

„Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül"

(Kölcsey Ferenc)

„Mert az égi útnak elve:.

kúszva, vérzőn énekelve,

portól, sártól piszkosan,

menni mindig, biztosan"

(Dsida Jenő)

„Barátom, ez nem volt álom

Minden dal igazat szólt,

És ha később valaki kérdez,

hát feledd el azt, ami volt"

(Ákos)

Ne tartsd fontosnak, hogy fontosnak tartsanak! Egyszerűen szeress, és fontos leszel!

Távol már a kezdet,

De távol még a vég,

Elértem a labirintus közepét.

Csalódások, gyönyörű emlékek

Velem vannak,

Megőrzöm őket.

Túl vagyunk egy hosszú filmen,

Nem volt unalmas, de túl komoly.

Hiányzott belőle valami,

Talán egy fintor vagy mosoly.

Hinni a szépet, a lehetetlent,

Hogy egyszer valóra válik.

Hinni a világban, akaratunkban,

Ha kell hinni mindhalálig.

A zene szült meg engem s a nemzedékem

A zene az utolsó menedékem.

Tudom, hogy egyszer a zene öl meg,

A zenével adjatok vissza a földnek.

Nehéz volt a szavakkal játszani,

Nehéz volt olyat mondani,

Ami kell, ami szép s amit szabad,

Valamit, ami örökre megmarad benned,

S talán bennem is. (Nagy Z. László)

A búcsúzónak minden emlék drága,

Egy száraz lomb, egy moha, egy kis kavics,

Hogy emlékezzék a távolban is

A helyre, melyre visszavonja vágya,

Tanú lesz az érzéseiről halálig,

S egy semmi így legdrágább kincsé válik. (Goethe)

Nem elég a jóra vágyni,

A jót akarni kell.

De nem elég akarni,

Tenni, tenni kell. (Váci Mihály)

Remény, csalódás, küzdés, bukás

Egy sírig tartó versenyfutás.

Keresni a jót, nemest, a szépet

S meg nem találni, ez az élet.

Az emlék olyan virág, amely nem hervad el soha,

Eső nem tépi el, szél nem hordja tova,

Gyűjtsél tehát csokorba, amennyit csak lehet,

A csokor közt őrizd meg örök emlékemet.

Nézz vissza most egy percre, nézz az útra

Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka,

Nézz vissza...aztán ismét csak előre,

S indulj tovább az alkotó jövőbe. (Kiss Jenő)

Régi arcok, régi kopott könyvek

Mosoly, derű néha fájó könnyek,

Múlik minden, rohannak az évek,

Búcsút intünk múló diákévek.

Nekünk nem elég a kékség, nekünk az egész ég kell. (goethe)

Keresd az életben mindig a szépet

Ragadd meg azt, amit más észre sem vesz,

S hidd el, ha sokszor durva is az élet,

Mindig találni benne kellemest és szépet.(goethe)

Ha megtalálod azt a szívet,

Aki téged igazán szeret,

Becsüld meg, mert a szeretet

Teszi boldoggá életed.

Az élet szép, csak küzdeni kell érte,

Boldog az, ki célját elérte

Akarni kell és minden sikerül,

Akarni és bízni rendületlenül.

Egy életcélt követni nemes gondolat,

S mi kell hozzá, csupán akarat.

Mely minden ifjú szívében él,

Küzdeni bátran egy új életért. (Tóth Árpád)

A szárny megnőtt, üresen maradt a fészek,

Csak álom volt a diákvilág,

S mint a fecske az alkonyati szélnek,

Szárnyat bont egy sereg diák.

Gondoljatok az emberi erőre:

Nem születtetek tengeni, mint az állat,

Hanem tudni és haladni előre. (Dante)

18 éves csodálatosságom

Nem ezt, nem amazt - mindent akar -...

Nem erre szerződtem?

Nem.

Jobbra szerződtünk mindannyian. (Szilágyi Domokos)

Előre föl, miénk az élet,

E széles földnek kerekén,

Szemünkbe csillog az ígéret

És bennünk virág a jó remény. (Juhász Gyula)

Ha majd egyszer fájni fog az élet

S a szemedben a bánat könnye gyűl,

Ne sírj, hisz mindig az a legszebb álom, mely sohasem teljesül.

Indulni vígan és remélve,

A boldog szebb jövő elébe.

Miénk a hely a nap alatt,

Míg szívünk bátor és szabad.

Olyan furcsák vagyunk mi emberek

A lelkünk sír, az ajkunk nevet.

A másikról azt hisszük, boldog talán,

S irigykedünk egy vidámabb mosolyán. (Dante)

Megcélozni a legszebb álmot,

Komolyan venni a világot,

Mindig hinni és remélni,

Így érdemes a földön élni. (Shakespeare)

Nem azt kell sajnálni, ami volt és elmúlt, hanem azt, ami nem volt.

A legszebb emlék a szeretett, amelyet mások szívében hagyunk magunk után.

Nem kívánom senkitől,

hogy csodás dolgot tegyen,

de joggal elvárom mindenkitől,

hogy mindig ember legyen."

( Ady)

"Nem hal meg az, ki milliókra költi

Dús élete kincsét, ámbár napja múl,

Hanem lezárva ami benne földi,

Egy éltető eszmévé finomul,

Mely fennmarad és nőttön nő tiszta fénye,

Amint időben, térben távozik,

Melyhez tekint fel az utód erénye:

óhajt, remél, hisz és imádkozik."

(Arany János)

Nemes önbizalom, de ne az önhittség

Rugói lelkedet nagy célra feszítsék,

Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,

Ember lenni mindég,

minden körülményben."

(Arany János)

"Útjaink százfelé válnak,

De szívünk egy célért dobog,

Nekivágunk a küzdelmes mának,

És épít karunk egy szebb holnapot..."

(Arany János)

"Senkinek sem kötelessége

Hogy nagy ember legyen

már az is nagyon szép,

Ha valaki ember tud lenni."

(Alfred Capus)

"Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk

valamiben és, hogy ezt a valamit

bármiáron el kell érnünk."

(Curie)

"Találkozás és búcsúzás

az élet annyi csak,

Valaki jön, valaki megy,

S az emlék megmarad."

(Leonard Da Ung)

"A boldogsághoz semmi sem

szükségesebb, mint, hogy

életünk egy meghatározott

célja legyen"

(Eötvös József)

"Ott hol mondhatja: szabad vagyok,

ott hazáját fogja találni minden ember"

(Eötvös József)

"Az élet, a munka tárt karokkal vár

Hogy szép lehetsz-e? csupán csak rajtunk áll."

(Fagyejev)

"Régi harcok, régi kopott könyvek

Derű, mosoly, néha fájó könnyek

Múlik minden, suhannak az évek

Búcsút intünk fájó diákévek."

(Hemingway)

"Régi harcok,

régi kopott könyvek.

Mosoly, derű

néha fájó könnyek.

Múlik minden,

rohannak az évek.

Búcsút intünk

múló diákévek."

(Hemingway)

"Minden nap megszűnik valami,

Amiért az ember szomorkodik,

De mindig születik valami új,

Amiért érdemes élni és küzdeni."

(Herakleitosz)

"Ne légy ma ez

holnap emez

s jövőre ismét

mást szemezz.

Érc légy mely

mindig egy marad

ne törmelék - dirib - darab.

(Ibsen)

"Ám, úgy kell lennie:

A végtelen felé halad az út,

Amely a végtelenből érkezik."

(Illyés Gyula)

"Az igaz ember hitét, meggyőződéseit

nagy katasztrófák sem képesek

sarkaiból kifordítani."

(Jókai Mór)

Mennyi szín és furcsaság

és élet mindez és mennyi

emlék és mennyi remény"

(Karinthy)

"Ha az egész órát

úgy betöltöd,

hogy benne érték

hatvan percnyi van

minden kincsének

bírod ezt a földet,

S ami még több,

ember vagy, fiam"

(Kipling)

"Életed útját magad választod,

Válassz hát úgy, ha egyszer

Elindulsz, nincs már visszaút."

(Kodály Zoltán)

"...őrizd az embert magadban,

hogy jogod legyen a szóhoz,

hogy súlya lehessen a szavaidnak,

hogy méltó maradj a munkához...."

(Kósa Ferenc)

"Soha le nem mondani

Soha el nem csüggedni

Ha kell mindig újra kezdeni"

(Kossuth)

"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha,

remény, csalódás, küzdelem, bukás,

Sírig tartó nagy versenyfutás.

Keresni mindig a jót, a szépet,

S meg nem találni, - ez az élet."

(Madách)

"Karod erős - szíved emelkedett:

Végtelen a tér, mely munkára hív."

(Madách Imre)

"Szabadon bűn és erény közt

Választani mily nagy eszme,

S tudni mégis, hogy felettünk

Pajzsul áll Isten kegyelme

Tégy bátran hát ... "

(Madách Imre)

"A világi méltóság,

aranyfüst és játékpénz,

de az emberi méltóság valóság,

színarany miért játszol hamis pénzért, mikor

Isten megtömte zsebed színarannyal?"

(Márai Sándor)

"Önmagunk megismerése

a legnagyobb utazás,

a legfélelmetesebb felfedezés,

a legtanulságosabb találkozás."

(Márai Sándor)

"Az elszakadás áll előttünk,

Világi lárma csalogat,

Az útra néz mindenki köztünk,

Kigyúl az ifjú gondolat."

(Puskin)

"Ember vigyázz, figyeld meg jól világod,

ez volt a múlt, emez a vad jelen. - ...

és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,

hogy más legyen"

(Radnóti Miklós)

"Ah vége, vége! Vagy ki tudja?

Diák marad az ember, amíg él,

Leckéjét a sírig tanulja:

Nehezebbet folyvást a réginél!"

(Reviczky Gyula)

"Jól csak a szívével lát az ember,

ami igazán lényeges

az a szemnek láthatatlan"

(Saint-Exupéry)

"A lehetetlent is

Szabad lesz remélni!

Meglátod, hogy milyen

Érdekes lesz élni."

(Szép Ernő)

"Nehéz, vagy könnyű? Beleroskadok?

Csak annyit érek, amennyit vállalok,

Mert szívemben a jövőt hordozom,

és alkuba már nem bocsátkozom!"

(Tamási László)

"Előre, föl, miénk az élet,

A széles földnek kerekén

Szemünkben csillog az igéret

És bennünk ring a jó remény!"

(Tóth Árpád)

"Fény vagy te is, lobogj hát,

Melegíts és égess,

Hinned kell, hogy a világ

Teveled is ékes."

(Tóth Árpád)

"És érezzék egy kézfogásról rólad,

hogy jót akarsz és te is tiszta , s jó vagy

Egy tekintetük elhitesse véled

Szép dolgokért élsz, és érdemes élned."

(Váci Mihály)

"Nem elég jóra vágyni:

a jót akarni kell!

És nem elég akarni:

de tenni, tenni kell."

(Váci Mihály)

"Ami fél, azt el ne fogadd,

Egészet akarj és egészet adj!"

(Ady)

"Úgy élj a jelenben, hogy

megbánás nélkül

gondolhass a múltra."

(Ady)

"Mi mindig,

mindenrõl elkésünk.

Késõ az álmunk,

a sikerünk

szívünk, nyugalmunk, ölelésünk

Mi mindig mindenrõl elkésünk."

(Ady)

"Bár zord a harc,

megéri a világ

Ha az ember

az marad, ami volt;

Nemes, küzdõ, szabadlelkû diák."

(Ady)

"A szárny megnõtt üresen áll a fészek

Csak álom volt a szép diákvilág

S mint a fecske alkonyati szélben

Ma szárnyat bont egy sereg diák."

(Ady)

"Nem kívánom senkitõl,

hogy csodás dolgot tegyen,

de joggal elvárom mindenkitõl,

hogy mindig ember legyen."

( Ady)

"Nem hal meg az, ki milliókra költi

Dús élete kincsét, ámbár napja múl,

Hanem lezárva ami benne földi,

Egy éltetõ eszmévé finomul,

Mely fennmarad és nõttön nõ tiszta fénye,

Amint idõben, térben távozik,

Melyhez tekint fel az utód erénye:

óhajt, remél, hisz és imádkozik."

(Arany János)

"Nemes önbizalom, de ne az önhittség

Rugói lelkedet nagy célra feszítsék,

Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben,

Ember lenni mindég, minden körülményben."

(Arany János)

"Útjaink százfelé válnak,

De szívünk egy célért dobog,

Nekivágunk a küzdelmes mának,

És épít karunk egy szebb holnapot..."

(Arany János)

"Legnagyobb cél pedig itt-e földi létben

Ember lenni mindig, minden körülményben."

(Arany János)

"Mindenik embernek

a lelkében dal van

És a saját lelkét

hallja minden dalban

És akinek a lelkében az ének

Az hallja a mások énekét is szépnek"

(Babits Mihály)

"Holnappal ne törõdj, messze ne álmodozz,

Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj és örülj.

Míg szólunk, az idõ hirtelen elrepül,

Mint a nyíl s zuhogó patak."

(Berzsenyi Dániel)

"Életünk termése szolgálja hazánk dicsõségét!

Mi vagyunk azaranyló, hullámzó búzatábla,

mi vagyunk az eljövendõ ország magvetése.

S szeretnénk részeseivé lenni annak a világnak,

amelyet betölt nemzetünk dicsõsége."

(Meditáció a 72. zsoltárhoz)

"Vigyázz nagyon, hogy ember maradj

holnapra törve a mából,

és túl ne lobbanj

holnapután

a tegnapi

lángolástól"

(Boór András)

"Senkinek sem kötelessége

Hogy nagy ember legyen

Már az is nagyon szép,

Ha valaki ember tud lenni."

(Alfred Capus)

"Hinnünk kell, hogy tehetségesek vagyunk

valamiben és, hogy ezt a valamit

bármiáron el kell érnünk."

(Curie)

"Találkozás és búcsúzás

az élet annyi csak,

Valaki jön, valaki megy,

S az emlék megmarad."

(Leonard Da Ung)

"A boldogsághoz semmi sem

szükségesebb,

mint, hogy

életünk egy meghatározott

célja legyen"

(Eötvös József)

"Ott hol mondhatja: szabad vagyok,

ott hazáját fogja találni minden ember"

(Eötvös József)

"Az élet, a munka tárt karokkal vár

Hogy szép lehetsz-e? csupán csak rajtunk áll."

(Fagyejev)

"Ne csüggedj,

hisz ifjú vagy,

S minden elérhetõ,

Ha van benned

bátorság,

Remény, s szeretni

erõ ...

(Goethe)

"Tetteidnek tudjál örülni,

más tetteit tudd megbecsülni,

fõként ne gyûlölj egy embert se,

s a többit hagyd az Úristenre!"

(Goethe)

"... Élni való minden élet,

Csak magadnak hû maradj

Veszteség nem érhet téged,

Hogyha az lész, ami vagy."

(Goethe)

"Emberi törvény kibirni mindent

S menni mindig tovább,

Még akkor is ha nem élnek már benned

Remények és csodák."

(Hemingway)

"Régi harcok, régi kopott könyvek

Derû, mosoly, néha fájó könnyek

Múlik minden, suhannak az évek

Búcsút intünk fájó diákévek."

(Hemingway)

"Régi harcok,

régi kopott könyvek.

Mosoly, derû

néha fájó könnyek.

Múlik minden,

rohannak az évek.

Búcsút intünk

múló diákévek."

(Hemingway)

"Minden nap megszûnik valami,

Amiért az ember szomorkodik,

De mindig születik valami új,

Amiért érdemes élni és küzdeni."

(Herakleitosz)

"Ne légy ma ez

holnap emez

s jövõre ismét

mást szemezz.

Érc légy mely

mindig egy marad

ne törmelék - dirib - darab.

(Ibsen)

"Ám, úgy kell lennie:

A végtelen felé halad az út,

Amely a végtelenbõl érkezik."

(Illyés Gyula)

"Az igaz ember hitét, meggyõzõdéseit

nagy katasztrófák sem képesek

sarkaiból kifordítani."

(Jókai Mór)

"Én mondom

Még nem nagy az ember

De képzeli, hát szertelen

Kísérje két szülõje szemmel

a szellem és a szerelem.

(József Attila)

"Igazi lelkünket akárcsak az

ünneplõ

ruhánkat

gondosan õrizzük meg,

hogy tiszta legyen az ünnepekre."

(József Attila)

"Hiába fürösztöd önmagadban,

Csak másban moshatod meg arcodat.

Légy egy fûszálon pici él

S nagyobb leszel a világ tengelyénél."

(József Attila)

"Én mondom: Még namnagy az ember

De képzeli hát szertelen

Kísérje két szülõje szemmel:

A szellem és a szerelem."

(József Attila)

"Lehet, hogy gyenge még a hangunk

Lehet, hogy léptünk még bizonytalan,

De indulunk a szépet, jót akarjuk,

Érezzük, hogy hitünknek szárnya van."

(Juhász Gyula)

"Mennyi szín és furcsaság

és élet mindez és mennyi

emlék és mennyi remény"

(Karinthy)

"Ha az egész órát

úgy betöltöd,

hogy benne érték

hatvan percnyi van

minden kincsének

bírod ezt a földet,

S ami még több,

ember vagy, fiam"

(Kipling)

"Életed útját magad választod,

Válassz hát úgy, ha egyszer

Elindulsz, nincs már visszaút."

(Kodály Zoltán)

"...õrizd az embert magadban,

hogy jogod legyen a szóhoz,

hogy súlya lehessen a szavaidnak,

hogy méltó maradj a munkához...."

(Kósa Ferenc)

"Soha le nem mondani

Soha el nem csüggedni

Ha kell mindig újra kezdeni"

(Kossuth)

"A haza örök, s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel,

amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz."

(Kossuth)

"... nincsen szebb kora az emberiségnek

mint az elsõ ifjúság évei. Azon láncok,

melyek akkor köttetnek, nem szakadnak

el örökké, mert nem a világban kerestünk

még akkor barátokat, hanem a barátjainkban

leltük fel az egész világot"

(Kölcsey)

"20 éves lesz lassan

már a gyermek,

álmainak fénye

szakadt már,

De hiszi még, hogy

új álmai lesznek

s álmaiért újra

síkra száll."

(John Lennon)

"Mi dolgunk a világon?

Küzdeni erõnk szerint

A legnemesebbekért"

(Madách)

"Jegyezd meg jól,

de ne csüggedj soha,

remény, csalódás,

küzdelem, bukás,

sírig tartó nagy

versenyfutás.

Keresni mindig a jót,

a szépet,

s meg nem találni, -

ez az élet."

(Madách)

"Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha,

Remény, csalódás, küzdelem, bukás,

Sírig tartó nagy versenyfutás.

Keresni mindig a jót, a szépet,

S meg nem találni, - ez az élet."

(Madách)

"Karod erõs - szíved emelkedett:

Végtelen a tér, mely munkára hív."

(Madách Imre)

"Szabadon bûn és erény közt

Választani mily nagy eszme,

S tudni mégis, hogy felettünk

Pajzsul áll Isten kegyelme

Tégy bátran hát ... "

(Madách Imre)

"A világi méltóság,

aranyfüst és játékpénz,

de az emberi méltóság valóság,

színarany

miért játszol hamis pénzért, mikor

Isten

megtömte zsebed színarannyal?"

(Márai Sándor)

"Önmagunk megismerése

a legnagyobb utazás,

a legfélelmetesebb felfedezés,

a legtanulságosabb találkozás."

(Márai Sándor)

"Ne gondold, hogy ami neked nehezedre esik,

az emberileg lehetetlen. Inkább úgy fogd fel,

hogy ami emberileg lehetséges

és megszokott, azt te is elérheted."

(Marcus Aurelius)

"Töröld le könnyedet

Kisírt szemedben mosoly

legyen és derû,

Minden nap kezdõdik valami

valami nagyszerû,

valami gyönyörû."

(Nagy László)

"Megcélozni a legszebb

álmot

Komolyan venni a

világot

Mindig szeretni és

remélni

Úgy érdemes a földön

élni"

(Papp Lajos)

"Nemes szép élethez

nem kellenek nagy cselekedetek

Csupán tiszta szív

és sok, sok szeretet."

(Pázmány Péter)

"Bármily erõvel, bármily áldozattal

Hazát kell nektek is teremteni!

Egy új hazát, mely szebb a réginél,

És tartósabb is, kell akarnotok."

(Petõfi Sándor)

"Haza és szabadság,

Ez a két szó, melyet

Elõször tanuljon

Dajkától a gyermek"

(Petõfi Sándor)

"Légy tölgyfa, mit a fergeteg

ki képes dönteni,

De méltóságos derekát

Meg nem görbítheti"

(Petõfi Sándor)

"Az elszakadás áll elõttünk,

Világi lárma csalogat,

Az útra néz mindenki köztünk,

Kigyúl az ifjú gondolat."

(Puskin)

"Ember vigyázz, figyeld meg jól világod,

ez volt a múlt, emez a vad jelen. - ...

és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,

hogy más legyen"

(Radnóti Miklós)

"Ah vége, vége! Vagy ki tudja?

Diák marad az ember, amíg él,

Leckéjét a sírig tanulja:

Nehezebbet folyvást a réginél!"

(Reviczky Gyula)

"Jól csak a szívével lát az ember,

ami igazán lényeges

az a szemnek láthatatlan"

(Saint-Exupéry)

"...Mindenek fölött

Légy hû magadhoz: így, mint napra éj,

Következik, hogy ál máshoz se léssz.

Isten veled: áldásom benned ezt

Érlelje meg majd!"

(Shakespere: Hamlet)

"Hinni a szépet,

lehetetlent,

Hogy egyszer valóra válik.

Hinni a vágyban,

akaratunkban.

Ha kell hát bízni halálig."

(Szabó Lõrinc)

"Hinni a szépet, lehetetlent,

Hogy egyszer valóra válik.

Hinni a vágyban, akaratunkban.

Ha kell hát bízni halálig."

(Szabó Lõrinc)

"Eddig csak álmodtunk, terveztünk még,

most valóra válhat minden ami szép.

Az élet, a munka tárt karokkal vár,

S hogy szép lesz-e, csak rajtunk áll."

(Szabó Pál)

"Most valóra válik minden , ami szép,

Az élet, a munka tárt karokkal vár,

s hogy szép lesz-e, csak rajtunk áll"

(Szabó Pál)

"Az ember csak annyit ér, amennyi

hasznot hajt embertársainak, hazájának

s ezáltal az egész emberiségnek"

(Széchenyi István)

"A lehetetlent is

Szabad lesz remélni!

Meglátod, hogy milyen

Érdekes lesz élni."

(Szép Ernõ)

"Nehéz, vagy könnyû? Beleroskadok?

Csak annyit érek, amennyit vállalok,

Mert szívemben a jövõt hordozom,

és alkuba már nem bocsátkozom!"

(Tamási László)

"Elõre, föl, miénk az élet,

A széles földnek kerekén

Szemünkben csillog az igéret

És bennünk ring a jó remény!"

(Tóth Árpád)

"Fény vagy te is, lobogj hát,

Melegíts és égess,

Hinned kell, hogy a világ

Teveled is ékes."

(Tóth Árpád)

"És érezzék egy kézfogásról rólad,

hogy jót akarsz és te is tiszta , s jó vagy

Egy tekintetük elhitesse véled

Szép dolgokért élsz, és érdemes élned."

(Váci Mihály)

"Nem elég jóra vágyni:

a jót akarni kell!

És nem elég akarni:

de tenni, tenni kell."

(Váci Mihály)

"Ha van mihez bízhatnod a jelenben,

Ha van mit érezz, gondolj és szeress,

Maradj az élvvel kínáló közelben

S tán szebb, de csalfább távolt ne keress."

(Vörösmarty Mihály)

"Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:

Egy egész világ nem a birtokunk,

Amennyit a szív felfoghat magába,

Sajátunknak csak annyit mondhatunk."

(Vörösmarty Mihály)

"20 éves lesz lassan már a gyermek,

álmainak fénye veszett már,

de hiszi még, hogy új álmai lesznek

és álmaiért újra harcba száll."

(Neil Young)

"Az élet rögös és nehéz

Te mindig csak elõre nézz!"

"Induljunk vígan és remélve,

A boldog szép jövõ elébe

Miénk a föld a nap alatt,

Míg szívünk bátor és szabad"

"Ha kilépsz az életbe,

Élj sok boldog évet,

Szeress te is úgy bennünket

Mint ahogy mi téged."

"Kísérjen az öröm

Kerüljön a bánat

Siker koronázza

További munkádat."

"Nem csend! Csak Fáradság

Szerezheti meg szívednek

Nyugalmát , használni akarok

Ez emberi hivatásunk."

"Elmúló mind, ami csillog a fényben

Halhatatlan mind, mi ég a szívben"

"Tiszteld az embert

Szeresd a szépet

Tanulj küzdeni

Mert ez az élet"

"Bármerre vezessen sorsod

légy mindig szerencsés és boldog"

"Minden nehéz utat

Legyõz az akarat"

"Folytasd dolgod, képezd magad,

Komolyan vedd minden nap terhét

Szerencse aztán jön majd magától

Nyer bõ okulást tapasztalásból"

"Vidd ezt a virágot csillogó szemekkel,

Õrizd emléküket igaz szeretettel."

"Az élet rögös és nehéz

Te mindig csak elõre nézz!"

Oldal: Ballagasi idezetek es versek
Magyardecse tortenete, kozmondasok,viccek,locsolo versek es meg sokminden - © 2008 - 2024 - magyardecse.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat